Swap terület hozzáadása Ubuntu 20.04 rendszeren: Útmutató

A swap terület hozzáadása a szerverhez kiváló lehetőség a memóriahiányból adódó hibák kompenzálására. Linux lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy swap területet adjanak a rendszerükhöz, amikor a rendszerben lévő RAM megtelik. Ha létrehoz egy dedikált partíciót, lehetővé teszi a fizikai memória zökkenőmentes működését anélkül, hogy sokat kellene aggódnia az alacsony lemezterület miatt.

Swap áttekintés

A Linux swap területe a gép virtuális memóriájának egy része, amelyet akkor használ, amikor a fizikai memória elfogy. Különösen nagy programokkal vagy alkalmazásokkal való munka során, amikor extra memóriára van szükség, a swap terület ideális választás az átmenetileg inaktív memórialapok tárolására. A swap terület létrehozása lehetővé teszi a felhasználók számára az adatok tárolását nagy programok futtatásakor, és ezáltal csökkenti az alkalmazások összeomlását. Ez azt jelenti, hogy ha a rendszernek több memóriaforrásra van szüksége, és a RAM megtelt, a memóriában lévő összes inaktív lap átkerül a swap területre, és a programok zavartalanul futhatnak.

Mennyi swap területre van szükségem?

A swap terület mérete több tényezőtől függ. Ezek közé tartozik a rendelkezésre álló RAM, a terhelés, valamint az, hogy a rendszernek támogatnia kell-e a hibernálás (lemezre felfüggesztés) funkciót. Az alábbi táblázat segítségével ellenőrizheti az ajánlott swap területet a RAM-ban rendelkezésre álló hely alapján:

Sorszám	Rendelkezésre álló RAM	Ajánlott swap terület
1.	1GB	1GB
2.	2GB	1GB
3.	3GB	2GB
4.	4GB	2GB
5.	5GB	2GB
6.	6GB	2GB
7.	8GB	3GB

Ebben az útmutatóban végigvezetjük a swap terület hozzáadásának lépésein Ubuntu 20.04 rendszeren. Kezdjük el!

Előfeltételek

Az útmutató követéséhez a következőkre lesz szüksége:

• Telepített Ubuntu a rendszerén.
• Nem root felhasználói fiók beállítva sudo jogosultságokkal a gépén.

1. lépés: Swap információk ellenőrzése

A swap terület mérete a rendszer RAM-jától függ. Ezért elengedhetetlen a swap terület elérhetőségének ellenőrzése a rendszerben, mielőtt létrehozna egyet. Írja be az alábbi parancsot annak ellenőrzésére, hogy a rendszer rendelkezik-e konfigurált swappel:

Ha megjelenik kimenet, az azt jelenti, hogy van szabad hely a rendszerben swap terület létrehozásához. Ha azonban nincs kimenet, az azt jelzi, hogy nincs elég rendelkezésre álló hely swap terület hozzáadásához.

Használja a free eszközt annak ellenőrzésére, hogy nincs aktív swap:

A kimenetben egy üres swap sort fog látni:

2. lépés: Merevlemez-partíció elérhetőségének ellenőrzése

A rendszer elérhetőségének ellenőrzéséhez hasonlóan most ellenőrizzük a jelenlegi lemezhasználatot, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy van elég helyünk. Használja a df parancsot a merevlemez-partíció elérhetőségének ellenőrzéséhez:

Az eszköz, amelynél a / szerepel a Csatolási pont oszlopban, a mi lemezünk, amely 11% szabad hellyel rendelkezik. A kimenet a következő lesz:

A rendszerkövetelmények ellenőrzése után lépjünk tovább, és hozzunk létre egy swap fájlt a fájlrendszerünkön.

3. lépés: Swap fájl létrehozása

Ahhoz, hogy swap fájlt hozzunk létre a fájlrendszerünkön, foglaljunk le egy fájlt swapfile névvel a gyökér (/) könyvtárban a fallocate program segítségével. A fájlméret lefoglalása az Ön igényeitől függ. Hogy az útmutató egyszerű és könnyen érthető maradjon, egy 1G méretű fájlt hozunk létre, és 1G RAM-ot dedikálunk. Használja a sudo  parancsot a swap fájl létrehozásához:

Ezután írja be ezt a parancsot a lefoglalt hely ellenőrzéséhez:

A kimenet a következő lesz:

Most, hogy létrehoztuk a swap területet a rendszerünkben, a következő lépésben engedélyezzük azt.

4. lépés: A swap fájl engedélyezése

Miután rendelkezésre áll a megfelelő méret, alakítsuk át swap területté. Biztonsági okokból kulcsfontosságú, hogy a fájlunkat csak a root felhasználók számára tegyük elérhetővé, és megakadályozzuk a normál felhasználók hozzáférését. Korlátozásokat adunk hozzá, hogy csak a root jogosultságokkal rendelkező felhasználók láthassák a fájlt és olvashassák annak tartalmát. Használja a következő root parancsot, hogy a fájl csak a root felhasználók számára legyen elérhető:

Ezután használja az ls parancsot a változtatások ellenőrzéséhez:

Amint látható, csak a root felhasználó rendelkezik engedélyezett olvasási és írási jogokkal:

Ezután jelölje meg a fájlt swap területként:

A kimenet a következő lesz:

Ezután engedélyezze a swap fájlt, és tegye lehetővé a rendszer számára a használatát:

Ezután ellenőrizze a swap elérhetőségét:

A következő kimenetet fogja látni:

Ahogy azt a(z) 1. lépésben tettük, ismét ellenőrizni fogjuk a free segédprogram szabad helyét:

A következő kimenetet fogja látni:

A swap sikeresen beállításra került, és az operációs rendszerünk szükség szerint elkezdi használni. A következő lépésben véglegessé tesszük a swap fájlt.

5. lépés: A swap fájl véglegessé tétele

Alapértelmezés szerint a szerver nem őrzi meg automatikusan a swap beállításokat újraindításkor. Az alapértelmezett beállítások módosításához és a biztonság kedvéért hozzáadjuk a swap fájlt az /etc/fstab fájlunkhoz. Használja a sudo parancsot az /etc/fstab fájl biztonsági mentéséhez:

Ezután adja hozzá a swap fájl információit az /etc/fstab fájl végéhez a következő beírásával:

Ezután tekintsünk át néhány beállítást, és végezzünk módosításokat a swap terület finomhangolásához.

6. lépés: A swap beállításainak módosítása

Ebben a lépésben konfiguráljuk a beállításokat és elvégzünk néhány módosítást. Állítsuk be a swappiness tulajdonságot, és módosítsuk a cache nyomást.

• A Swappiness tulajdonság beállítása

A swappiness paraméter egy finomhangolható rendszermag (kernel) paraméter. Megváltoztatja a futásidejű memória kiszervezése közötti egyensúlyt, és szabályozza az adatok cseréjét a RAM és a swap terület között. Ez a paraméterérték százalékban van kifejezve, 0-tól 100-ig terjedhet.

A vm.swappiness érték közvetlen hatással van a rendszer swappiness viselkedésére. Minél magasabb a vm.swappiness, annál többet fog a rendszer swapelni, és fordítva. Ha az érték közel van a nullához, a kernel nem fog adatokat swapelni, ami a teljesítmény csökkenéséhez vezethet. Ha lehetővé teszi, hogy a rendszer ne függjön túlságosan a swaptől, az kiváló módja a teljesítmény növelésének és a gyorsabb válaszidő elérésének.

Másfelől, a 100-hoz közelebbi vm.swappiness érték arra törekszik, hogy több adatot helyezzen el a swapben, és kevesebbet a fizikai memóriában. Az alacsony vagy közepes vm.swappiness értékkel ellentétben a magas szintű swapelésnek nagyon nemkívánatos hatásai vannak, amikor nagy mennyiségű adat cserélődik aktívan a RAM és a swap között.

Ellenőrizze az aktuális swappiness értéket a következő beírásával:

A következő kimenetet fogja látni:

A swappiness értékét tetszés szerint is beállíthatja a sysctl paranccsal. Állítsuk be a swappiness értékét 15-re a következő beírásával:

A következő kimenetet fogja látni:

A rendszer újraindításáig a beállítások változatlanok maradnak. Adja hozzá a sort az /etc/sysctl.conf fájlhoz, hogy az érték automatikusan beállításra kerüljön újraindításkor:

A következő kódot adhatja hozzá a fájl aljához:

Ezután mentse el és zárja be a fájlt.

• A Cache Pressure (gyorsítótár-nyomás) beállítása

Ezután módosítani fogjuk a vfs_cache_pressure értéket, amely az inode és dentry információkat fogja előnyben részesíteni más adatokkal szemben. Ezek a vfs_cache_pressure beállítások szintén szabályozzák a kernel azon hajlamát, hogy visszakövetelje a könyvtárak gyorsítótárazására használt memóriát. Navigáljon ismét a proc fájlrendszerbe az aktuális érték ellenőrzéséhez:

A következő kimenetet fogja látni:

Mivel a konfiguráció már megtörtént, a rendszerünk eltávolítja az inode információkat a gyorsítótárból. Állítsuk be a sysctl vm.vfs_cache_pressure értékét egy stabilabb beállításra, például így:

A következő kimenetet fogja látni:

A swappiness beállításhoz hasonlóan itt is módosíthatjuk a konfigurációt:

A lap alján szúrjon be egy sort, amely jelzi a létrehozott új értéket:

Végül mentse el és zárja be a fájlt.

Összegzés

A cserehelyet (swap) hozzáadhatja dedikált cserepartícióként, cserefájlként vagy a kettő kombinációjaként. Létrehozhat cserehelyet, és kihasználhatja annak előnyeit az alkalmazások zökkenőmentes futtatásához, anélkül, hogy aggódnia kellene a kevés memória miatti (out-of-memory) figyelmeztetések miatt. Bár a cserehely létrehozása előnyt jelent a korlátozott memóriával rendelkező rendszerekben, nem szabad a több RAM alternatívájaként kezelni. Ne feledje, a cserehely a merevlemezen található, ezért a fizikai memóriához képest kissé lassabb elérési időt tapasztalhat.

Íme további útmutatók a blogunkon, amelyek segítenek elindulni az Ubuntu szervereivel:

• NFS csatolás beállítása Ubuntu 20.04-en
• Nginx telepítése Ubuntu 18.04-en
• Tűzfal konfigurálása UFW-vel Ubuntu 18.04-en

Kellemes számítógép-használatot!